És íme, a tízes lista:
10. Aldnoah.Zero
Először nem akartam elkezdeni, aztán a sok pozitív visszajelzést olvasva úgy döntöttem, belevágok. Nem kellett volna, mert rögtön megnéztem az addig kijött részeket, és hétről hétre vártam az újakat... Igazából nem is tudom, miért tetszett meg annyira. Inaho faarca, a zene, a mechák? Tényleg fogalmam sincs, de igazán a szívemhez nőtt. Az ütős befejezés után pedig hihetetlenül vártam a második évadot, de abban sajnos csalódnom kellett. Amennyire ütős volt az első évad, szinte annyira pocsék lett a második. Pedig ha hozta volna a szintet, kifejtették volna rendesen a történetet (pl. Mi az Aldnoah?), sokkal jobb lett volna. De így teljesen összecsapott lett, mintha egy teljesen más anime lenne. Ettől függetlenül az első évad továbbra is kedvenc.
9. Psycho-Pass
Brutálisan jó. Erős társadalomkritika, fejlődő főhősnő, igazi "főgonosz", és igazán helyes Kougami Shinya:3
Tényleg nagyon jó, bár a második évad itt se sikerült a legjobbra, inkább mondanám fillerévadnak. A filmet pedig várom nagyon, Japánban nagy sikert aratott állítólag^^
De miért is ilyen jó?
1. A szereplők. Egyszerűen mindegyiket imádtam. Mindenkinek volt szerepe, mindenkit kidolgoztak, életszerűek voltak, normális cselekedetekkel (kivéve az elmebeteg karaktereket). Makishima az egyik legjobb negatív karakter, akivel találkoztam.
2. A zene. Az openingek, de legfőképpen az első ending (ami az AMV alatt is szól). Az egyik ending, amit hallottam, pedig láttam már pár animét, és elég gyakran változik a kedvenc zeném, de ez továbbra is a legjobb.
3. A grafika. Egyszerűen gyönyörű, és szerencsére a cenzúrát se vitték túlzásba, illetve nem zavaró, ugyanakkor nem mutattak túlságosan durva dolgokat sem. Az is tetszik, hogy teljesen reális (nincsenek nagy szemek, színes hajak, furcsa ruházatok).
4. A történet. Ütős, brutálisan őszinte, csavaros, elgondolkodtató. Tényleg az egyik legjobb anime, amit láttam. De gyengébb idegzetűeknek nem ajánlom, mert vannak benne durva dolgok.
8. Steins;Gate
Az egyik legjobban felépített anime, amivel találkoztam. Az első pár rész poénos, karakterépítő, aztán a közepétől kezdődik a bonyodalom. Az időutazást is nagyon jól kezelték, teljesen reális volt. A történet csavaros, átgondolt. A szereplők szerethetőek, reálisak. A szerelmi szál is nagyon jól felépített. Rintarou pedig nagyon szépen elviszi a hátán a történetet. Az odaadása, amivel mindent vissza akar fordítani, példamutató. Kurisu pedig egy igazán jó főhősnő, hihetetlenül okos, kedves, szép.
Található benne pár megható jelenet, ezért sírósabbak zsepit készítsenek (én többször is elpityeredtem... vagy zokogtam).
A grafika és a zene is egyedülálló, nagyon szép (opening és ending egyaránt bejövős).
Egy mestermű, nemhiába kapott jobbnál jobb értékeléseket, helyezéseket.
7. Hikaru no Go
Az egyik legszerethetőbb anime, ami a go világába kalauzol minket. Látszik rajta a rengeteg munka: biztos vagyok benne, hogy az összes játékot vagy valós játékok alapján csinálták meg, vagy pedig hozzáértők rakták össze. Úgy vágtam neki, hogy nem ismertem a gót, semmit sem tudtam róla. Sajnos az anime végéig nem változott ez, de a lényegét megtanultam pár lépéssel együtt (amit leginkább a részek végén lévő "Go! Go! Igo!" minisorozatnak köszönhetek).
Ettől függetlenül hihetetlenül izgalmasak voltak a meccsek, a szereplőket imádtam (legfőképpen Hikarut, aki hihetetlenül jó karakterfejlődésen esett át, de Touya karakterfejlődése is jó volt).
Számomra azonban volt egy mélypontja az animének, a végén, a 60. résztől úgy a 70. részig. Ha a többi 65 résszel nem zártam volna be a szívembe a történetet, ezek a részek nagyon lerontották volna a véleményemet róla. Szeretem a drámát, de ez már nekem is túlzás volt.
A grafika nem kiemelkedő, de figyelembe kell venni, hogy már majd' 15 éves alkotás. A zenék viszont nagyon jók (főleg a 2. opening tetszik nekem, ami az AMV alatt is szól).
Tényleg egy nagyszerű anime, ajánlom mindenkinek! Illetve követelem a folytatást, mert felháborító, hogy a legizgalmasabb résznél hagyták abba.
6. Hikaru no Go - Journey to the North Star Cup
A 1,5 órás film ott folytatódik, ahol az anime abbamaradt. Nagyon jól továbbviszi a történetet, megismerhetünk egy új karaktert is. A legnagyobb probléma azonban az, hogy nincs folytatás, teljesen félbeszakad a történet, ráadásul a legizgalmasabb részek előtt. Emiatt mindenképpen el fogom olvasni a mangát, mert érdekel a befejezés.
5. Death Parade
Az anime erőteljesen a Fűrész című filmre emlékeztet, de szerencsére teljesen más a két történet. A 2015 téli szezon meglepetése volt ez az anime. Elgondolkodtató volt, tele volt rengeteg nagyszerű gondolattal, párbeszéddel. A világot sajnos nem fejtették ki teljesen, inkább a szereplőkre mentek rá. A női főszereplő, akinek nevét csak a történet vége felé tudhatjuk meg az egyik legjobb, akivel találkoztam, hihetetlenül önzetlen, önfeláldozó. A végén rendesen megsirattatott. Decim pedig, a kezdetben rideg, érzelemmentes döntőbíró nagyon szép karakterfejlődésen esett át.
Az epizodikus felépítés nem töri meg az animét, a részekről részekre felbukkanó új szereplőket is szépen kifejtették, ami igazán nagy teljesítménynek mondható. Megmondom őszintén, még néztem volna jó pár részen át, de jobban átgondolva, ez így volt jó. Egyébként, ha nem lett volna ilyen ütős a vége, szerintem nem lett volna kedvenc.
4. Code Geass Hangyaku no Lelouch (R1)
Az anime, ami majd' 2 évig volt második helyezett a listámon. Ami mindig is egy különleges helyet foglal el a helyemben. Ahányszor rágondolok, összeszorul a torkom. Egyszerűen hihetetlen. Az összes hibájával együtt imádom a mai napig. Tényleg lenyűgöző. A története, a szereplői... nem, egyszerűen nem tudom nem dicsérni, és egyszerűen képtelen vagyok elmondani, hogy mennyire szeretem. Ezt az animét mindenkinek látni kell. Kötelező. Az első három animével is így leszek, de addigra próbálom összeszedni magam.
3. Shigatsu wa Kimi no Uso
Ez az anime egy csodálatos utazás volt a zene világába. Mindenféle előismeret nélkül kezdtem el, a végére pedig egyszerűen... sokkolt. Hihetetlenül jól adagolta a drámát, ugyanakkor megtartotta a gyermeki könnyedségét is. Bár néha féltem, hogy ez a gyermekisége lesz a veszte, de szerencsére tévedtem. Hiába tinédzserek a szereplők, olyan dolgokkal kell megküzdeniük, mint egy felnőttnek, emiatt gyakran nem is gyereknek tűnnek. A fejlődésük is látványos, jól adagolt. A vége pedig hihetetlenül szívszorító (ha képekben látom, akkor is képes vagyok elsírni magam). Számomra a 21. rész volt a "nagy áttörés", ott nyert meg magának az anime. Onnantól történhetett volna bármi, ha egy borzalmasan bugyuta befejezése lett volna, akkor is kedvenc lett volna (talán annyi, hogy nem 3. helyen végzett volna). De szerencsére nem, a vége is gyönyörű volt, kettészakította a szívemet, szinte már katarzist okozott. Az utóbbi évek egyik legjobb animéje. Joggal érdemli meg a MAL 12. helyét, ami nem kis dolog, főleg annyi csodálatos anime után, amiket eddig kiadtak. Gyönyörű. Szívszorító. Fájdalmas. De jó értelemben.
2. Code Geass Hangyaku no Lelouch R2
Ha tavaly állítottam volna össze a listát, az első két helyen a Code Geass két évadja foglalt volna helyet. De a Shigatsu wa Kimi no Uso ilyen téren is szétszakított. De az R2-t nem tudta ledönteni a trónjáról... nem úgy, mint egy másik anime, ami nemsokára következni fog.
A történet kis ugrással ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt. A grafika ugyanolyan egyedi, mint az előző évadban, a zenék továbbra is csodálatosak, a karakterek pedig kidolgozottak - nem viccelek (többen is ezen a véleményen vannak!), a CG szinte az egyetlen olyan anime, ami még a legjelentéktelenebb mellékszereplőket is képes kidolgozni, ráadásul mindenféle fillerérzet, vagy üresjárat nélkül.
Amiért pedig ilyen előkelő helyen végzett a listámon:
1. Lelouch - az egyik kedvenc főszereplőm. Mindenféle rossz cselekedete ellenére imádom. Lelouch nem gonosz. Ő az egyik legönzetlenebb karakter a világon. Követett el rossz döntéseket, nem is egyet. De vállalta mindet. Szenvedett miattuk.
2. Egy beszélgetés, amiben benne van minden mondanivaló:
- Ez vicces. Másoktól várod az igazságot, míg te magad a hazugság útján jutottál el idáig.
- Igazad van. Egész idő alatt hazudtam. Nem csak a nevem és a múltam hazugság. Eltitkoltam mindent, beleértve még a valódi szándékaimat is. De hát nem ez a természetes? Az emberen múlik, hogy mit állít be azzal, amit mond. Vagy a helyzeten múlik. Ha nem tennénk, országok, népek és közösségek sem léteznének. Mindenki hazudik a körülményeknek megfelelően. Mindenki különböző maszkot vesz fel a családja, a barátai és a társadalom előtt. Ez valóban olyan rossz lenne? Akkor mi az "igazi" arcunk?
3. A vége és a zene. Nem mondok többet, mert nem akarok spoilerezni.
1. Rainbow: Nisha Rokubou no Shichinin
Az anime, ami letaszította trónjáról a Code Geass-t. Az anime, amit nem tudtam nem szeretni. Az anime, amiben benne van minden. Annyi mondanivaló, gondolat található benne, annyira tiszta és őszinte. Csodálatos zene, gyönyörű képi világ, hihetetlenül jó karakterek.
De amivel megnyert magának, az a barátság. Számomra a barátok mindig is fontos helyen szerepeltek, többre tartom a barátságot a szerelemnél. Ahogyan pedig ez az anime bemutatja a barátságot, az igaz barátságot, azzal nem szállhat versenybe más anime.
A szereplők is hihetetlenül kidolgozottak, tele célokkal, reményekkel, álmokkal. Mindannyiukkal történt valami az életben, aminek hatására megtörtek. Ennek ellenére felálltak, és tovább mentek. Együtt. Kisegítették egymást a bajból, megmentették a másik életét, küzdöttek a kegyetlenség ellen. Hihetetlenül önzetlenek. Mindannyian.
Ráadásul annyira reális, mind grafikailag, mind történetileg. El tudom képzelni, hogy megtörtént eseményeken alapul a történet, annyira valóságos.
Benne van minden emberi tulajdonság, gondolat, cselekedet. Brutálisan őszinte, Ugyanakkor gyengébb idegzetűeknek semmiképpen nem ajánlanám, mert tényleg brutális - ahogyan a világ is, amiben élünk.
Köszönöm, hogy velem tartottatok!^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése